A repülőtér mai területének egy része a második világháborút megelőző időszakban a lóversenypályához tartozott. Az 1944-es év végén a karámok egy részét lebontották, majd a németek kis teljesítményű futár repülőgépeikkel telepedtek le a repülőtér egyik részén. Miután a németeket visszaszorították, az orosz katonák foglalták el a területet, amelyet az alagi és a dunakeszi lakosok kényszermunkájával megnagyobbítottak. Ide települt az a könnyűbombázó vadászrepülő egység, amely éjjelente Buda várát bombázta.
Nem sokkal később települt a területre a Magyar Repülő Szövetség Központi Javító Műhelye, amelynek keretében repülőiskola, javító- és szerelőműhely is működött. Meg persze volt itt konyha és irodaépületek. A repülősök maguk építették fel az első hangárt. 1946–1947-ben a vitorlázó és motoros repülős kiképzés mellett az ejtőernyős ugrás, mint sport is helyet kapott a területen.
A ma is működő repülőteret 1949-ben az Országos Repülő Egyesület kezdte el kiépíteni. Az 1950-es évek közepére rendeződött a tréningtelep és a repülőtér közötti határ, kialakult a repülőtér mai területe. Az egykori katonai repülőtér ekkorra már teljesen átalakult vitorlázó repülőtérré.
Az 1960-as évek végétől a Magyar Honvédelmi Szövetségé (MHSZ) lett a repülőtér, és sok ismert magyar pilóta gyakorolt itt. Pl. Tóth József világbajnok pilóta, aki nemcsak itt gyakorolt, de repülőmérnökként is városunkban dolgozott.
A repteret, mely 2003 óta a város tulajdonában van, repülőtéri funkciója mellett a város rendezvény- és közösségi térként is használja.
