A Római Birodalom a Kr. u. IV. században kiterjesztette uralmát a Duna bal partjára is. Ekkor indultak meg a mai Göd-Bócsaújtelep területén egy római erőd építési munkálatai, amelyhez a szükséges építőanyagot és munkásokat a mai Horány és Dunakeszi közötti réven keresztül biztosították, Pannonia provinciából. Az átkelő védelmére mindkét oldalán egy-egy kikötőerődöt építettek.
A dunakeszi kikötőerődöt I. Valentinianus császár uralkodása idején, 373-ban kezdték építeni, és a mai Duna sor 28., 29. és 30. sz. házai területén állt. Az építmény a késő római kikötőerődök típusába tartozik: egy központi torony körül négy, négyzet alaprajzú saroktorony helyezkedett el, amelyeket 8-12 méter hosszú szárnyfalak kötöttek össze. Az erőd 50,5 x 43 méter alapterületű volt, amelyet nyugatról a Duna, északról egy patakmeder, keletről és délről pedig az erőd köré húzott árok határolt. A falak 1,3-1,6 méter vastagok voltak. A kövekből szabálytalanul rakott, helyenként téglasorokkal kiegyenlített falazat fugáit mészhabarccsal kenték ki. Az erődben szolgálatot teljesítő katonák létszáma 25-50 fő között változott.
A Dunasor 28. sz. alatt működő múzeum a római életet, a katonák itteni mindennapjait mutatja be, egyúttal az itt feltárt régészeti leleteket is kiállították.
