Budapesti alakok
(Történik egy körúti kávéházban vasárnap délután három órakor.)
A dúsfürtü: Pardon, engedje meg Uraságod, hogy bemutassam magam. Zaharek vagyok.
A nyírott bajuszú: Örvendek. Nevem Spitz.
A dúsf.: Hát mit szól ehhez az óriási forgalomhoz ?
A ny. b.: Nu, hát mit szóljak hozzá?
A dúsf.: Ez egy valóságos botrány.
A ny. b.: Skandál! Valóságos skándál.
A dúsf.: És még mi akarunk önálló vámterületet és önálló magyar bankot.
A ny. b.: Még csak az hiányzik. Az egész bankot kivinnénk Alagra.
A dúsf.: Nézze csak, mennyi elegáns hölgy.
A ny. b.: Mit nézzek rajtuk ? Ők tehetik, könnyen keresik. De mit szól ahhoz a sok családapához ? Hát nem kellene azokat lebunkózni ?
A dúsf.: Naná, nem kellene.
A ny. b.: És így ünnepük meg nálunk a szent vasárnapot.
A dúsf.: Uraságod szintén római katholikus ?
A ny. b.: Igen, két hét óta.
A dúsf.: Gratulálom. Hát kérem szépen, nem jobb volna, ha ezek az emberek kirándulnának a zöldbe, vagy családjuk körében töltenék a vasárnapot ?
A ny. b.: És nézze azt a sok ismerős újságírót, a kik annyira kiabálnak a lóverseny ellen.
A dúsf.: Az kiabál a legjobban, a kinek a háza ég, vagyis a ki a legtöbbet veszít.
A ny. b.: Szép állapotok, mondhatom. Én már bejártam egész Európát, de ezt még seholse tapasztaltam.
A dúsf.: Én már öt világrészt beutaztam, de mondhatom uraságodnak, hogy hasonló romlottságot még nem láttam.
A ny. b.: Csirkefogó gazemberek!
A dúsf.: És mit csinál Spitz úr ma délután, ha nem vagyok indiscrét?
A ny. b.: Megyek a családomhoz Nagy Marosra.
A dúsf.: Én pedig az anyósomat látogatom meg. Pinczér. Zahlen.
(Fizetnek és elbúcsúznak egymástól).
****
(Fél óra múlva Alagon egy pénztár előtt.)
A dúsf.: Hallja, ne lökdössön az úr, mert úgy hátrarúgok, hogy kiesik mind a három foga.
A ny. b.: Fordítsa felém a pofáját, ha hozzám szól.
A dúsf.: (Megfordul). Herr Spitz, hát mért nem szól. Maga az ?
A ny. b.: És ön is itt ?
A dúsf.: Hát uraságod nem ment a családjához ?
A ny. b.: Képzelje, egy másik vonatba ültem és elhozott ide. Ha már itt vagyok, hát játszom. És mi van a maga anyósával ?
A dúsf.: Megütötte a guta. Annak az örömére jöttem ide. Mit tesz ?
A ny. b.: A négyest. Ha akar, adhat bele két koronát.
A dúsf.: Ha jó helyről kapta, nem bánom. (Együtt maradnak és együtt vesztenek mindvégig).
Diogenes
Megjelent: Az Üstökös, 49. (1906) 27. sz. 6. (1906. július 1.)
