1916 karácsonyát a Kárpátokban állomásozó Hofmann-hadtestnél szolgáló, dunakeszi Vörös József a hadszíntéren töltötte, de a hideg és veszélyekkel teli pillanatokban is a családjára gondolt az ünnepen. Tábori levelezőlapot küldött édesapjának, Vörös Jánosnak címezve Dunakeszire, a Fő út 56. szám alá (ma üres telek).
A tábori levelezőlapok voltak az első világháború során az összekötő kapcsok a fronton harcolók és otthon maradt szeretteik között a harctéren töltött évek alatt. A tábori posta hatalmas, milliárdos nagyságrendű küldeményt jelentett, feladata pedig az volt, hogy igyekezzen „magánküldemények közvetítésével, a szellemi érintkezést és összetartozóság érzését a hadrakelt sereg, valamint hajóhad és az otthon között fenntartani, megerősíteni.”[1]
A tábori posta rendszere a civil postáéhoz igazodott, ami nem volt véletlen: az 1914. július végi mozgósításkor a Magyar Királyi Posta személyzetét, illetve tárgyi eszköztárát is „mozgósították”. A 24.465 főből 4563-at hívtak be katonai (elsősorban arcvonal), tábori postai és tartalék távírdai szolgálatra. Igénybe vették a Posta gépkocsi- és lóállományát, továbbá műszaki (távíró és távbeszélő) berendezéseit is.[2]
Dunakeszin, ahogy minden más magyarországi településen, várták a fronton lévő szeretteiktől érkező híreket, leveleket, lapokat. Különösen így volt ez a karácsonyi ünnepek idején. Vörös József először is boldog karácsonyi ünnepeket kívánt szüleinek, majd így folytatta: „Máma tuttam meg, hogy a Gyuri is idejöt, de nem mi hozzánk jöt, hanem a batni[3] 3-mal van. Ot meg mind Románok vannak, én már intézkettem, hogy ő eljöjön onnét, a mi batninkba, körülbelül 9 vagy 10 nap múlva it lesz.”
A tábori lapot az alakulat dombornyomott sapkajelvényével pecsételték le, amelyen az alábbiak szerepelnek: „Karpathen – Korps Hofmann, 1914–1915” (Kárpátok – Hofmann hadtest, 1914–1915).[4] A postai bélyegző mutatja, hogy 850-es számú tábori postahivatalban, 2016. december 23-án adta fel Vörös József. A díszlevelezőlap árát – ahogyan olvasható is rajta – a hadtest a rokkantak, az özvegyek és az árvák megsegélyezésére, valamint egy Kárpátokbeli emlékszobor felállítására fordította.
[1] A cs. és kir. tábori posta. E-47 jelzésű szolgálati könyv. Bp., M. Kir. Állami Nyomda, 1914. 1.
[2] Hencz Lajos: A magyar posta története és érdemes munkásai. Bp., Merkantil, 1937. 171–175.
[3] batni = bataillon = zászlóalj
[4] A Peter Freiherr von Hofmannról (1865–1923) elnevezett gyalogsági alakulat a Kárpátokban, Munkács környékén állomásozott, a Déli Hadsereg (Südarmee) részeként. Hofmann 1914. augusztus 1-jétől gyalogsági tábornok, majd a katonai védőszakasz parancsnoka volt Munkácson, a Südarmee akkori főparancsnokságán. November 3-tól a megerősített cs. és kir. 55. gyaloghadosztály megbízott parancsnoka lett az orosz fronton, és december 5-től 1917. február 9-ig a Hofmann-hadtest megbízott parancsnokaként szolgált. Balla Tibor: A Nagy Háború osztrák–magyar tábornokai 1. Tábornagyok, vezérezredesek, gyalogsági és lovassági tábornokok, táborszernagyok. Bp., Argumentum, 2010. 158.
